- Ilyennek képzelted az OTP Bank Ligát belülről?
- Kiválóan éreztem magam, csak megerősítette ez az egy mérkőzés, hogy mindig legalább ezen a szinten szeretnék szerepelni. Egyébként nagy várakozás nem volt bennem, úgy álltam hozzá, hogy ugyanolyan labdával játszanak az NB I.-ben is, mindkét csapatban 11-11 ember lép pályára, még akkor is, ha talán ez volt az eddigi pályafutásom során a legjobb ellenfél, ugyanakkor most játszottam a legerősebb csapatban is.

Amikor először kerültem az első csapat meccskeretébe a Paks ellen, akkor már ízelítőt kaptam az NB I.-ből, ami azonban nem eltöltött, hanem még többet akartam: bemutatkozni az élvonalban. Korábban kettős érzés motoszkált bennem, egyrészt régóta azt gondoltam, hogy készen állok a feladatra, ugyanakkor abban is biztos voltam, hogy a szakemberek biztosan nem alaptalanul döntöttek úgy, hogy még nem jött el az én időm. 

A magam számára is kellemes meglepetés volt - hiszen korábban soha nem jártam hasonló cipőben -, hogy sem a mérkőzés előtt, sem az alatt nem volt bennem semmiféle kétség, félelem. Amikor kimentem bemelegíteni, szinte nem is izgultam. A külső körülmények, az a tény, hogy Magyarország egyik legjobb csapata ellen játszottunk, a hatalmas nyomás, hogy a DVTK számára létkérdés minden egyes pont, sem ébresztett bennem egy szemernyi kételyt sem. 

- Fel lehet készülni a debütálásra? 
- Fél éve úgy vágtam neki minden egyes hétnek, hogy most jön el az én időm, és ennek megfelelően dolgoztam. Például hét közben megnéztem a soros ellenfelünk néhány videóját, különös tekintettel arra, hová adják be a szögleteket, melyik csatár melyik sarkot választja előszeretettel, és hasonlók. Amikor Vitelki Zoltán lett a megbízott vezetőedző, akkor csak fokozódott ez az érzés. Az első jelet szerdán kaptam, amikor Csáki Dorottya sportpszichológus megkérdezte tőlem, hogy milyen állapotban vagyok, készen állok-e arra, hogy a hétvégén védjek. Csak annyit válaszoltam, hogy persze, elég nagy baj lenne, ha most kezdenék el azon gondolkodni, hogy mit csináljak. Csütörtökön már tudtam, hogy utazok Felcsútra, és én leszek a kezdőkapus. 

- A mérkőzés előtt vannak rituáléid?
- Szeretek elsőként érkezni az öltözőbe, mert szeretek ilyenkor egyedül lenni a gondolataimmal. Ilyenkor már nem szeretek beszélgetni, még a szüleimmel sem, de helyesebb, ha azt mondom, meccsnapon már nem is lehet velem beszélni, annyira leköti a figyelmem a mérkőzés. Rituálénak nem nevezném, de a felkészülés szerves része, hogy elképzelem azokat a jeleneteket, amik a mérkőzésen várnak rám, ezért is szeretem, ha nem az utolsó pillanatban közlik, hogy én védek. Ha szombaton van a meccs, én már szerdán lejátszom fejben. Az eredményt persze nem tudom, de azt igen, mit kell tennem egy beadásnál, egy lövésnél. 

- Ezek szerint te azon kapusok közé tartozol, akik tudatosan figyelnek az ellenfélre is.
- Hozzászoktam ehhez Angliában, ahol az U21-es bajnokságban is elérhető volt az összes ellenfelünk mérkőzése, és azt elemezve ki lehetett ismerni a csatárokat. Amikor az STC Salgótarján ellen játszottunk az NB III.-ban, akkor például ilyen szemmel néztem az első csapat salgótarjáni kupameccsét. A Videoton ellen is ugyanazok a szituációk adódtak, amit a felkészülés során elképzeltem. Danko Lazović oda futott be, ahová vártam, és sajnos az első gól is így esett. Tudtam, hogy a rövid oldalra érkezik a labda, és senki nem varrta a nyakamba ezt a gólt sem, de tisztában vagyok vele, ha gyorsabban gondolkodok, és hamarabb reagálok, akkor védeni tudtam volna.

- Csalódott lettél volna, ha ezen a tavaszon nem sikerült volna a debütálás?
- Ha valami nem sikerül, akkor az engem csak még több munkára sarkall. Szeretnék a DVTK első számú kapusa lenni, és ezért hajlandó vagyok többet dolgozni. Ha mégsem velem kezdődik a névsor, akkor tudom, hogy még többet kell tennem. Én így működöm. Mindig ma akarok a legjobb lenni, de ha másként alakul, akkor sem kerülök a padlóra, hanem másnap is ugyanezért a célért küzdök. 

 

#DVTK #football #training #goalkeeper #air #fly #BukránErik

DVTK (@dvtkinstagram) által megosztott bejegyzés,

- És ha most egy ideig ismét az NB III.-ban fogsz védeni?
- Számomra ez a lehetőség fel sem merül. Már a kerettagság hatalmas motivációt jelentett, most pedig belekóstolhattam az NB I.-be, ami annyira ízlett, hogy tripla munkára is hajlandó vagyok, csak legyen következő alkalom. Amennyiben megsértődnék, akkor biztosan kivinném ezt a sértettséget az edzőpályára, ezért rosszabbul menne a védés, akkor pedig semmi esélyem nem lenne elnyerni az edző bizalmát. Mert afelől mindenki biztos lehet, hogy addig nem nyugszom, amíg nem én leszek a DVTK első számú kapusa. Úgy érzem, készen állok a feladatra, és nem csak azért szeretnék védeni, mert kell a fiatal a csapatba.

- Ezért választottad az 1-es mezszámot?
- Amikor Diósgyőrbe igazoltam, érdeklődtem, hogy milyen lehetőségeim vannak. Amikor mondták, hogy az 1-es szabad, akkor kétszer is rákérdeztem, hogy lehet-e az enyém, mert ha igen, akkor szívesen elviszem. Majd csak felnövök hozzá.

- Mit jelent az, hogy készen állsz a feladatra?
- Persze, fontos a technikai tudás, a kondíció, de egy kapusnál elsősorban a mentális tényező határozza meg, ki tud tartósan jó teljesítményt nyújtani. Király Gábor hamarosan 41 éves lesz, biztosan találnánk nála jobb állapotban lévő kapust talán még alacsonyabb szinten is, azonban mégis ő az OTP Bank Liga egyik legjobb kapusa. A lényeg fejben dől el. 

- Diósgyőrben idén tavasszal már három kapus is szerepelt.
- A kapusok helyzete speciális, hiszen egyszerre csak egy lehet a pályán. Azt szoktam mondani, hogy szurkolok a mindenkori kezdőkapusnak, mert csapattársak vagyunk, ugyanakkor ő az ellenfelem is, azonban semmiképpen nem az ellenségem. A csapatnak is az az érdeke, hogy ne azért váltson az edző a kapuban, mert a másik hibázott, hanem azért, mert én sokkal jobb teljesítményt nyújtottam az edzéseken, a felkészülés során. Azt gondolom, minden edző más képességeket helyez előtérbe (például a lábbal való játék, amit néhány szakember preferál, a többiek számára pedig másodlagos), aki ennek az elvárásnak meg tud felelni, az lesz a kezdőkapus.

- Rendszeresen lehet látni olyankor a DVTK Edzőközpontban, amikor a többiek a pihenőjüket töltik. Ez tudatos elhatározás, vagy belső kényszer? 
- Fele-fele. Nem vagyok idős, de 14 éves korom óta profi módon készülök, napról napra az a legfontosabb, hogy fizikálisan rendben legyek. Ezek után rosszul érezném magam, ha nem tennék meg mindent, az viszont tudatos, hogy elsődleges feladatom, hogy a testem rendben tartsam. Hosszú hetekig még a szezonok között sem tudom elengedni magam, előfordult, hogy a téli szünetben hiába az éjszaka közepén értem haza egy buliból, reggel már a konditeremben kezdtem a napot.

 

#DVTK #training #BukránErik #test

DVTK (@dvtkinstagram) által megosztott bejegyzés,

- Korábban, még Diósgyőrbe igazolásod előtt egy interjúdban elárultad, hogy mezőnyjátékosként kezdted a pályafutásod. Ebből adódik, hogy lábbal is kifejezetten ügyes vagy?
- A kapusoknál régebben másodlagosnak számított a lábbal való játék, manapság azonban egyre inkább ő a 11. mezőnyjátékos. Ez egyaránt érvényes az összjátékba való bekapcsolódásra és a kirúgásra is. Utóbbi az NB III.-ban - ahol többnyire nem segíti a gyep minősége a rövid passzokból építkező játékot - akár mérkőzést eldöntő fegyver is lehet. A hosszú és pontos kirúgáshoz nem kell sok tehetség, viszont annál több gyakorlásra van szükség. Én pedig nem addig gyakorlok, amíg egyszer nem sikerül, hanem addig, amíg egyszer sem hibázom el.

- Ez az angliai évekből maradt? 
- Nagy ideálom Kasper Schmeichel, aki az ötösről az ellenfél 16-osáig el tudja bikázni a labdát. Amikor a Leicester City feljutott a Premier League-be, akkor külön taktikát építettek erre, góljaik harmada esett kirúgást követően. Ez hatalmas szám! Magyarországon általában a rövid indításokat kérik a kapusoktól, nekem azonban szerencsém van Sütő Szilárddal, aki kifejezetten bátorít, hogy nyújtsam meg a labdát. 

- Tanultál a Bolton és a Hull City akadémiáján, mi a különbség az angliai és a magyarországi kapusképzés között?
- Arrafelé sokkal statikusabb a kapus szerepe, legfontosabb a biztos labdafogás. Itthon próbálnak minket bevonni az összjátékba, illetve amióta a DVTK kapusa vagyok, sokkal atletikusabbá váltam. Nagyon tetszenek Veréb György és Szalma Pál edzései, több a szökdelés, több a vetődés. Hatalmas különbség, hogy Angliában az edzésen minden gyakorlatot úgy kell végezni, mintha mérkőzés lenne. Az egymás közötti játék során ugyanúgy nem lehet lazsálni, amikor az ellenfél kapuja előtt jár a labda, mint ahogy tétmérkőzésen sem. Ezen kívül sok apróságot tudnék említeni, például itthon beadásnál csak akkor kiállt a kapus, ha övé a labda, tőlem Angliában azt is megkövetelték, hogy akkor is szóljak a védőknek, ha nem indulok el rá, és nekik kell tisztázni. De szabadrúgásoknál a teljes védelem - és nem csak a sorfal - felállítása is a kapusok feladata.

- Mit tanultál Angliában, amit nem tanultál volna meg Magyarországon?
- Elsősorban a mentalitást. Itthon divat morogni, mert forrón süt a nap, mert sáros a pálya, mert nem tetszett az edzés. Angliában sincs topon minden alkalommal az edző, ott is szokott esni az eső, de ezek azok a körülmények, amiket egy igazi profi kizár, hiszen nincs ráhatása. Ezen kívül Angliában is lehet link játékost találni, de a többség odafigyel az étkezésre, a szükséges pihenőre. Azt én is megtanultam, hogy nem csak addig vagyok profi labdarúgó, amíg az edzés tart, hanem napi 24 órán keresztül. Azt látom, hogy Magyarországon 18-19 éves koruktól tekintenek profiként egy labdarúgókra, és önmaguk is ettől a kortól kezdenek el profiként élni. Angliában ugyanez 15-16 éves korban jön el, amikortól mindent alárendelnek a labdarúgásnak. 

- Ha már szóba került, te szeretsz esőben védeni?
- Igen! És elsősorban nem is azért, mert korábban hozzászoktam, hanem azért, mert azt vettem észre, szélsőséges időjárási viszonyok között sokkal jobb teljesítményre vagyok képes. Ha csúszik a vizes labda, vagy sáros a kesztyűm, akkor a legegyszerűbb beadást is tökéletes koncentrációval kell megfogni, még tudat alatt sem lehet lazsálni.

- Szerepeltél az U20-as válogatottban, legutóbb meghívtak az U21-es válogatott összetartására, de a görögök elleni meccskeretbe már nem kerülté be. 
- Ez csak egy újabb motivációt ad, mert ha stabilan én leszek a DVTK kezdőkapusa, akkor biztosan másként néznek rám a válogatottnál is. Több felkészülési mérkőzést játszik még az U21-es nemzeti csapat, van esélyem megszerezni az egyes mezt az ősszel induló Eb-selejtezőkig.

- Sportos családból származol, a Bukrán névre már akkor felkapták a fejüket a szurkolók, amikor még nem is ismertek téged.
- Nagybátyám, Bukrán Gábor szép ívű pályát futott be, hosszú éveken keresztül légióskodott, szerepelt a válogatottban is, míg édesapám, Bukrán Csaba Salgótarjánban az NB II.-ig vitte. Később edzősködni kezdett, megyei szinten elég jó szakembernek tartották, ma már visszavonult, a civilek életét élni. Azonban nem szeretném magam hozzájuk hasonlítani, egészen más körülmények és lehetőségek között játszottak, én a tegnapi önmagamat szeretném túlteljesíteni.

Névjegy

Név: Bukrán Erik
Születési idő: 1996. december 6.
Születési hely: Pétervására
Magasság: 195 cm
Poszt: kapus

Sikerei

Utánpótlás-válogatott (U20 2/0)

Pályafutása
2016/2017 DVTK (NB I.)
2016/2017 DVTK tartalék (NB III.)
2015 Scarborough United (kölcsönben)
2015-2016 Hull City utánpótlás
2015 Bolton utánpótlás
2011-2015 Budapest Honvéd utánpótlás
2009-2011 Egri SE utánpótlás
2003-2009 Pétervására utánpótlás